Showing results by narrator "Für Anikó" in All Categories

Hrabal ebben a művében a boldog időket örökíti meg, azt az időszakot, amikor ő még csak szerelmes gondolatként motoszkált az anyja fejében - ha igaz. Megeleveníti Nymburkot, a városkát, ahol megállt az idő: megidézi a sörgyár gondnokát, a motorbicikli-bolond Francint, akivel gondolkodás nélkül cserélne a sörgyár teljes igazgatótanácsa - egy nő miatt. Egy gyönyörű aranyhajú asszony miatt, aki úgy issza a sört, úgy eszi a disznótorost, úgy mászik fel a kéménybe a lobogó hajával, hogy egész Nymburk szájtátva nézi.

A Helka-trilógia második részében felbukkan egy kopott bundás, ha innen nézem macska, ha onnan- inkább tyúkszerű lény, Mitmitke. Megjelenésével izgalmas kalandok sora veszi kezdetét az előző részben megismert, és új szereplőkkel. A fődipicinyek, nyápicok, dinkák, sziporkák, csordásfarkasok, Zemúr és Mitmitke, gabalyítják tovább a történet szálait. Megtudjuk, hogyan keletkezett száz halom Battán, földvár a Balatonnál, vagy a Sió-csatorna.

A szerzú Mindenki másképp egyforma című könyve - és az ez alapján készült hangoskönyvünk is - a racionális gondolkodásról szól, jóllehet ilyesmi talán nem is létezik, hiszen az emberi gondolkodás alapvetően nem racionális. A keleti világszemlélet szerint az emberi lelkeket a nirvánába jutás vezérli. De hogy végül is mi a nirvána, arról megoszlanak a nézetek. Talán ezért is oly gyakran idézett a mondás: "Sok út vezet a nirvánába". A világ bonyolult. Mi emberek pedig sokfélék vagyunk, ugyanakkor elképesztően egyformák is.

Írisz királynő fia, Lala más, mint a többi tündérgyerek, hiszen a tündérgyerekek valamennyien gondtalanok és elégedettek. Lala viszont kiváncsi, és olyan kalandokba keveredik, amikkel alaposan felforgatja Tündérföld békéjét. Aki végighallgatja a bonyodalmakat, amelyek Aterpater, Írisz királynő, Amalfi kapitány, a kis Gigi és Csill körül támadnak, megérti Lalát, aki nem rossz tündérgyerek - csak éppen más.

Ich, die Gurke ist eine kunterbunte Sammlung von 50 schlimmen Geschichten aus dem Showbusiness. Anikó Donáths frech erzählte Anekdoten sind weder Abrechnung noch Herumgejammer, sondern pointierte, köstliche Unterhaltung. Sie nimmt die Leserschaft mit hinter die Bühne: In ungeheizte Garderoben und Proberäume ohne Fenster – überall dorthin, wo der Glamour keinen Zutritt hat, aber so viel gelacht wird wie nirgendwo sonst.

Globi findet beim Graben in seinem Garten viel Schrott. Umgehend bringt er das Zeug zur Entsorgungsstelle. Und dort beginnt sein neues Abenteuer. Fasziniert von den Hallen, Verbrennungsöfen, Müllwagen und Baggern lässt er sich alles zeigen und erklären. Was wird recycelt, was verbrannt, was passiert mit dem Rest? Wie und wo überall wird Müll gesammelt, verarbeitet und was braucht es dafür? Er fährt auf dem Müllwagen mit und sammelt Müll ein, er darf das Putzwägelchen steuern, Strassen putzen, bemalte Mauern sandstrahlen, See und Flüsse säubern.

"Meine Schlittschuhe behandle ich wie ein Schmuckstück, das ich immer in einem speziellen Koffer bei mir trage. Ein Geiger lässt seine Stradivari ja auch nicht aus den Augen. Ich mochte es nicht einmal, wenn jemand sie auch nur anfasste oder gar an ihnen herumdrückte. Meine Schlittschuhe sind ein Teil von mir. Ohne sie kann ich meine Kunst nicht zeigen." Schon mit drei Jahren steht die kleine Denise im Dolder, einer Eisbahn in Zürich, auf dem Eis, und ihre Mutter – selbst Eiskunstläuferin – erkennt schnell, dass ihre Tochter Talent hat. Bald wird klar, dass dieses Talent sehr groß ist.