Mai vendégünk eredetileg egy évre érkezett Burgenlandba, egyházmegyei bíróként. Az egy évből azonban több mint húsz lett, és az irodai munka helyett a közösségépítésben találta meg igazi hivatását. Pál László az erdélyi Szentegyházán született, és sokáig úgy gondolta, egész életében az erdélyi magyarok között fog szolgálni. A sors azonban másként alakította: ma a burgenlandi magyarok plébánosa Eisenstadt/Kismartonban és St. Georgen/Szentgyörgyön. Itt a szentgyörgyi plébánián, az adventi koszorú fényénél beszélgetünk. Weber Katalin riportja.

Az elmúlt hetek híradásai szinte kizárólag a bevásárlószombatok rekordforgalmáról szóltak: arról, mennyire elégedettek a kereskedők, mennyit költ egy átlagos osztrák vagy burgenlandi ajándékokra, és hogyan teljesítenek a vendéglátóhelyek az ünnepi időszakban. Vannak, akik egyik karácsonyi vásártól a másikig rohannak — mi persze nem szeretnénk mindezt csak negatívumként látni. Hiszen szeretteinknek vásárolunk, barátokkal találkozunk, együtt hangolódunk az adventi fényekben.

Mégis… sokaknál mintha háttérbe szorulna az ünnep eredeti tartalma. Az a csendesebb, bensőségesebb üzenet, amely valaha advent lényegét adta.

Weber Katalin a Kismartonhoz tartozó egykori borászfaluban, Szentgyörgyön kereste az ünnep valódi értelmét. Itt, a helyi paplak melegében, piros gyertyákkal díszített adventi koszorú mellett beszélgetett Pál László lelkésszel, püspöki helynökkel — a közelgő karácsony üzenetéről, jelentéséről és arról, hogyan találhatjuk meg újra a lényeghez vezető utat.

A 19. századi magyar közélet kiemelkedő alakja, az író, nagy magyar mesemondó Ásvai Jókay Móric néven 200 évvel ezelőtt, 1825. február 1-én Komáromban született. Jókai Mór néven írt, és neve egyet jelent a romantikus-realista magyar prózával. Már életében ismertté vált, számos nyelvre fordították műveit, maga Erzsébet királyné is rajongott Jókai regényeiért. A diplomáciában is szerepet vállaló író e minőségében gyakran látogat Bécsbe is. Bányi Kriszta következő összeállíttásával Jókai Mórra és munkásságára emlékezünk, amelyben segítségére volt Szilágyi Márton irodalomtörténész, Blaskó Katalin, a Bécsi Egyetem Finnugrisztika szakának óraadó tanára, valamint Bertényi Iván történész.